8. rész

- Szia, Zhoumi! De örülök, hogy látlak! - üdvözölte boldogon barátját Siwon.
A fiú már jó ideje nem járt Koreában, sűrű elfoglaltsága nem tette lehetővé, hogy meglátogassa a többieket. Eunhyuk balesetekor is épp egy doramát forgatott, és bármennyire is szeretett volna azon nyomban ideutazni barátjához, sajnos nem tehette meg. Nem állhatott le miatta a forgatás.
- Én is örülök, hogy látlak - mosolygott vidáman Siwonra.
- Na, és meddig maradhatsz? – kérdezte amaz izgatottan.
- Csütörtökön már megyek is vissza, este már a rádióban kell műsort vezetnem.
- Csak két nap? - szomorodott el Siwon.
- Hidd el, én is szívesen maradnék tovább, ha lehetne.
- Tudom. De végül is, ez is több, mint a semmi - vidult fel újra Siwon arca. - Legalább itt vagy!
- Na, látod! Ez a jó hozzáállás - veregette meg nevetve barátja vállát, majd arca újra komollyá vált. - Hyukie merre van? Szeretnék beköszönni hozzá.
- A régi szobájában.
- Akkor tudom az utat. Majd még beszélünk - köszönt el Siwontól, majd Eunhyuk szobája felé vette az irányt. Ám még mielőtt kopogtathatott volna az ajtón, két kar ölelte át hátulról, amihez hamarosan egy örömteli hang is társult.
- Na, végre! Csak, hogy meglátogatsz minket!
- Na, mi az? Csak nem hiányoztam, maknae? – nevette el magát.
- Nagyon! - Kyu örült, hogy Zhoumi mögött áll, és így a fiú nem láthatja, hogy egy kissé belepirult válaszába.
A két srác nagyon jól összebarátkozott az évek során, de mivel Zhoumi kínai volt, és csak az M alcsapat tagja, ezért ritkán volt lehetőségük hosszabb időt együtt tölteni. És ezen ritka alkalmakkor is általában az új albumukat népszerűsítették, vagyis minden egyes percük be volt osztva.

Te is nekem - fordult meg Zhoumi. - És mindjárt a tiéd vagyok, de előbb még szeretnék beszélni Hyukie-val.
- Persze. Ne haragudj, hogy feltartottalak – engedte el Kyu.
- Ugyan, semmi baj – mosolygott rá. – Később beszélünk.
- A szobámban leszek.
- Rendben – bólintott Zhoumi, majd kopogni kezdett Eunhyuk ajtaján.
- Szabad! – hallotta bentről a fiú hangját. Lenyomta a kilincset és benyitott a szobába.
- Zhoumi! – kiáltott fel Eunhyuk lelkesen, ahogy meglátta barátját. Még béna lábairól is elfeledkezett egy rövidke pillanatra, ahogy fel akart pattanni az ágyról, csupán a gravitáció volt az, ami visszatartotta.
- Hogy érzed magad? – ült le az ágy szélére Zhoumi.
- Most már egész jól. Tudod az elején voltak kisebb nehézségeim – sütötte le a szemeit kissé szégyenkezve Eunhyuk.
- Igen, hallottam róla. De az a lényeg, hogy most már újra pozítivan tekintesz előre. Rám is mindenben számíthatsz, ugye tudod? Ha bármiben tudok segteni, csak szólj!
- Tudom, és köszönöm – mosolygott hálásan a fiúra. – Na és veled mi a helyzet?
- Most fejeztem be egy dorama forgatását, ezért se tudtam előbb jönni. Ne haragudj!
- Ugyan már, Zhoumi, erről nem te tehetsz! A lényeg, hogy most itt vagy.
- Pontosan. Mondd csak, nincs kedved elmenni valahova?
- Elmenni? – csodálkozott Eunhyuk.
- Aha. Kimehetnénk a parkba, vagy elmehetnénk enni. Mikor legutóbb itt voltam, ráakadtam egy isteni étteremre. Olyan bulgogit csinálnak, mmm, megnyalod mind a tíz ujjad utána.
- Hát nem is tudom – hezitált Eunhyuk. Nem igazán gondolt még arra, hogy elhagyja a lakást.
- De mehetünk moziba is, ha inkább ahhoz lenne kedved!
Zhoumi izgalomtól csillogó tekintetének nem volt képes nemet mondani, így hát Eunhyuk rábólintott a dologra. Végülis előbb-utóbb ki kell mozdulnia, nem maradhat örökké bezárkózva.
- Mondd csak Zhoumi, ugye nem lenne gond, ha Hae is velünk jönne? – kérdezte bizonytalanul. Nem szerette volna megbántani a fiút, hisz az hosszú útat tett meg csak azért, hogy láthassa őt.
- Dehogyis! Sőt, mehetünk akár mindannyian is. Ahogy szeretnéd. 
- Á, azt hiszem az eléggé feltűnő lenne.
- Rendben, akkor csak mi hárman megyünk.
- Meg én - szólalt meg egy hang, majd az ajtónyílásban megjelent egy hozzátartozó alak is.
- Kyu, te meg mit keresel itt? Hallgatóztál? - vetett mérges pillantást a fiúra Hyukie.
- Nem! - duzzogott Kyu a feltételezés hallatán. - Wookie küldött. Aziránt érdeklődik, hogy van-e valami extra kérésed a vacsorát illetően, de azt hiszem ez most aktualitását vesztette.
- Mondd meg Wookienak, hogy bocsánat.
- Hagyd csak, Kyu - állt fel Zhoumi -, majd én beszélek vele.
Kiment a konyhába, majd vázolta a helyzetet Wookienak, aki nagyon megértő volt, és jó szórakozást kívánt az estéhez. Mikor visszaért a szobába, már ott találta Donghae-t, aki épp Hyukie-nak segített átöltözni.
- Na, hogy festek? - érdeklődött Eunhyuk, miközben kissé feszengve nézett magán végig, fejét hol jobbra, hol balra fordítva.
- Ha lány lennék, első látásra beléd szeretnék - bókolt neki Zhoumi.
- Nagyon vicces - grimaszolt egyet Hyukie.
- Nem viccnek szántam. Most is ugyanolyan jóképű vagy, mint azelőtt.
- Tényleg? Hae, szerinted? – nézett csillogó szemekkel a fiúra.
- Nagyon jól nézel ki, Hyukie - húzta mosolyra a száját Donghae, de abban a pillanatban, ahogy Eunhyuk elfordult, lelohadt arcáról a mosoly.
Zhouminak csak most tűnt fel, mennyire megviselt az arca. Sötét karikák ültek a szeme alatt, tompa tekintete elveszett valahol a távolban. Testtartása görnyedt volt, mintha hatalmas súlyt cipelne vállain. Az a vidám játékosság, amit ő is annyira szeretett benne, eltűnt, csupán egy fénytelen, fakó testet  hagyott maga után, amelyből hiányzott minden élet.
- Én is kész vagyok!
Zhoumi összerezzent a váratlan hang hallatán.
- Hja, Kyu - fordult meg -, a frászt hozod rám!
- Csak nem rosszban sántikálsz, hogy itt ijedezel nekünk? - dugta ki a nyelvét játékosan Kyu.
- Most ugye magadról beszélsz Kyu Evil Hyun? - vágott vissza gúnyos pillantással Zhoumi.
- Menj a francba! - morgott egyet Kyu, de bárhogy is próbálta leplezni, szája sarkában már mosoly bujkált.
Egymásra néztek, és egyszerre robbant ki belőlük a nevetés. Eunyhyuk értetlenül nézett rájuk, fogalma sem volt, mi az, ami ennyire vicces, Donghae pedig újra felvette műmosolyát, anélkül, hogy felfogta volna az előtte lejátszódó jelenetet. Akár egy robot, amit gombnyomásra bekapcsolhatsz.
Kyu odament Hyukie-hoz, aki tőle is kikérje a véleményét, kinézetét illetően. Zhoumi kihasználta az alkalmat, hogy pár szót válthasson bizalmasan Donghae-val.
- Hogy vagy, Hae? - lépett oda hozzá.
- Jól, köszi. És te?
- Remekül. Tele vagyok munkával, és bár néha jó lenne megállni, és susszanni egyet, de nem panaszkodom. Csupa olyan dolgot csinálhatok, amit imádok.
- Az jó.
Donghae igyekezett lelkesedést vinni a hangjába, de az inkább erőtlennek tűnt.
- Fáradtnak tűnsz - nézett rá gyengéden Zhoumi.
- Csak keveset aludtam az éjszaka, de ne aggódj miattam, jól vagyok.
- Biztosan? – kételkedett Zhoumi a fiú szavaiban. – Itthon is maradhatunk, és rendelhetünk valamit.
- Tényleg jól vagyok – erőltetett mosolyt az arcára Donghae. – Különben is, nézd Hyukie milyen izgatott, nem akarok neki csalódást okozni.
- Rendben. De nem maradunk sokáig – jelentette ki Zhoumi ellentmondást nem tűrő hangon.
Donghae bólintott, de örült mikor Zhoumi figyelme megint Eunhyukra irányult. Még magának sem akarta beismerni, de szörnyen ki volt merülve. Az állandó készenlét Hyukie mellett, a koncertre való felkészülés, és a szereplések különböző műsorokban, túl sok volt ez így egyszerre. De nem adhatta fel, ki kellett tartania bármibe kerüljön is.
Zhoumi kitolta a ház elé Eunhyuköt, majd Kyu segítségével óvatosan beültették a kocsiba. A kerekes széket összecsukták és betették a csomagtartóba.
Az étterem amiről Zhoumi beszélt, nem volt túl messze, így néhány perc alatt meg is érkeztek. A két fiú a kiszállásnál is segédkezett Eunhyuknek. Szerencsére előzetes foglalás nélkül is kaptak helyet. Mivel Zhoumi annyira dicsérte a bulgogijukat, mindenki azt rendelt.
A vacsora jó hangulatban telt, úgy tűnt mindenkinek sikerül megfeledkeznie egy kicsit a problémájáról. Zhoumi mesélt az új doramájáról, majd élénk beszélgetésbe kezdtek Hyukie-val a rádiós műsorvezetésről. Eunhyuk a Sukirában szerzett tapasztalatait igyekezett átadni Zhouminak, és ellátta mindenféle jó tanáccsal, amit a fiú hálásan fogadott. Kissé még szokatlan volt az új szerepköre, de rettentően élvezte.
Észre se vették, és máris eltelt két óra. Mindannyian jól laktak, és el kellett ismerniük, Zhoumi tényleg nem túlzott, isteni volt a kaja. Lassan ideje volt indulni. Zhoumi ragaszkodott hozzá, hogy ő fizeti a vacsorát, és nem fogadott el semmiféle ellenvetést.
Miután segítettek Hyukie-nak lefeküdni, Kyu és Zhoumi még egy jó ideig beszélgettek Leeteuk szobájában, amely most ideiglenesen vendégszobaként funkcionált.
Másnap nem kellett korán kelniük, így még Wookie is csak tíz körül csoszogott ki a konyhába, hogy elkészítse a reggelit. A délelőttjük szabad volt, amit Zhoumi ki is használt, és Siwonnal töltötte. Ebédkor pedig újra ehetett Wookie fenséges főztjéből.
- Egy étterembe se főznek olyan jól, mint te Wookie - dicsérte a szakácsot.
- Túlzol Zhoumi, nem vagyok én olyan jó - pirult el Ryeowook.
- Dehogynem! A legjobb vagy!
- Így igaz! - helyeseltek a többiek is.
Evés után pihentek egy órát, majd lementek a táncterembe gyakorolni.
- Zhoumi, nem állsz be közénk? - hívta Sungmin.
- Hú, lássuk emlékszem-e még erre a koreográfiára!
Elsőre kicsit nehezen ment Zhouminak, de aztán egész hamar belejött. Épp Shindong dicséretét hárította, mikor mobiltelefon csörgése törte meg a csendet. Aztán már csak annyit látott, hogy Donghae bepakol a táskájába, és kisiet a teremből.
- Biztos megint Hyukie hívta - csóválta a fejét Sungmin.
- Állandóan ez megy - magyarázta neki Kangin.
Zhoumit újra elfogta az a rossz érzés, ami tegnap.
Nem lesz ennek jó vége!